9.rész: Erdőtűzvész

Gothi az? Tényleg megtaláltuk?

Kezdtem egyre boldogabb lenni. Végre valami jó is történik velünk?

Bélhangos benyúlt az odúba, ahol voltunk, hátha a vénasszony ott szunyál bent.

Benyúlt. Közben folyamatosan jelentette nekem, hogy mit fogott meg:

-Ez egy nagyon vékony csukló lehet....... Ez itt az arca...... Hupsz...... Rossz helyre nyúltam........

Megfogta, hogy ki tudja húzni, de nagyon makacskodott.

-Mindjárt sikerüüül.....-erőlködött Béhangos.

Mikor ki tudta húzni egy csontváz esett az ölünkbe, amin bogarak és hernyók mászkáltak. Egy kevés hús is volt rajta, de már csak helyenként. A nagy lábujja hiányzott.

Abban a másodpercben megugrottunk és e mellé visítottam is.

Annyira félrebeszélek, hogy a visítós "ÁÁÁÁ" betűt is rosszul ejtettem. Kérdezni akartam ,de nem mertem. 

Melegem volt. Hátranézek. Ujjajj! Az erdőtüzet még nem mondtam Bélhangosnak. 

Elkezdtem ráncigálni.

-Hangosbél!!! Hangosbél!!!! HAANGOOOSBÉÉÉL!!

-Nem úgy hívnak, Kőfej!
-Érdekel nem engem! Van tűz erdő!!!!!
-Nincs olyan, hogy tűz erdő! Fűzfa erdő van. Nem arra gondolsz?
Egy perc hatásszünet után újra kérdez:
-Olyan sápadt vagy? Minden rendben?
Egy égő fa dőlt ki, és majdnem Bélhangosra. Én elé ugrottam, és a kezét megfogva elrántottam. Nem hittem volna, hogy van annyi erő bennem, de az ijedtség csodákra képes!
A fa eldőlt és az ott maradt csontvázat szilánkokra hasította.
Bélhangos megértette mit akarok. Hirtelen pánik tört ki bennem: mindenhol erdőtűz! Körülvesz minket és nincs biztos út!
Egyedül egy vékony kis ösvény volt, ami biztonságosabbnak tűnt. Habár parázs borította és kidőlt fák, de jobb, mint a még lángoló cserjék és bokrok alatt.
Elindultunk.
Rohantunk, ahogy csak tudtunk.
Egyik pillanatban csak azt veszem észre, hogy Bélhangos falába lángra kap.
Francba! Meggyulladt a friss parázstól! Erre miért nem gondoltunk hamarabb!?
Bélhangos gyorsan lekapta a lábat és próbált kiugrálni. Én támasztottam.
Nagyon lassan haladtunk.
Elzárult az ösvény. Nem tudtunk merre menni.
Egyszer csak morgásra leszünk figyelmesek.
Ismeretlen volt. Ilyet még sosem hallottunk. Sem én, sem Bélhangos.
Majd a mögöttünk lévő ösvényen meglátjuk, ahogy a 4 fejű sárkány közeledik felénk.

8.rész: A barlangkereső expedíció

-Áruld már el, hogy hová megyünk!?-mondtam Bélhangosnak, aki szokásához híven nem figyelt rám.
Nem is nagyon erőltettem a dolgot. Viszont már a végén vérkeringésem nem volt, úgy megszorította a karomat. Úgy éreztem leesik. Elzsibbadt. De miért rángatnak így egy 10 éves gyereket. Na jó... Nem vagyok már gyerek, de akkor is. Mennék magamtól is!
Egy barlang előtt álltunk meg, mellette egy nagy fával. Mivel már őszre kanyarodott az idő, alig volt rajta levél. ALATTA PEDIG EGY NAGY KUPAC FALEVÉL!! Huhúúú!!! Végre lehet ugrálni. A tesómmal minden ősszel, a vikingek által összehordott levelekbe ugrálunk. De csak mi! Mások valljuk be, nincsenek olyan értelmesek, hogy értékeljék, pedig... Pedig ez a legjobb őszi szórakozás! Majd ha meggyógyul a tesóm, csinálok vele egy őszi túrát. Ugyanis most, hogy a magunk urai vagyunk, mehetünk égbe-világba!
Bélhangos elengedte a kezemet és leült a földre. Elővett egy kis darab halat.
-Kérsz?-kérdezte tőlem.
Természetesen nem kértem egy falatot sem. Nem azért, mert intelligens vagyok, mert nem vagyok, de egy olyan odaégetett, agyonpirított halból ki kérne??
-Nem köszönöm.-mondtam Bélhangosnak, de persze még hozzá kellett valamit tenni-Nem akarok elhízni.
Erre ő olyan fapofával nézett rám, mint Fa, amikor nem érti amit beszélek. Lenézett a pocakjára, mert az van neki bőven. Megrántja a vállát és elkezd enni. Beleharap.
De úgy megégett a hal, hogy Bélhangosnak a rossz íztől kigúvadt a szeme és kiterítette az adagot. Nem hányt, csak kiköpte. Vagy... Öhm...
Nem akartam pazarolni a drága időm: rosszalkodásra is kell még belőle!
Így hát bementem a barlangba, biztos ott lesz Gothi.
-Gooootthiiiiiii!!! GOOOOTHIIII!!-nem jött válasz-Goooothiiii!! Hol a francba vagy??? Nem szabad bújócskázni!!!
Gyerek fejjel még képes voltam elhinni, hogy Gothi bújócskázik velem. De mit is beszélek!? Nem voltam már gyerek!!!
Koppanást hallok. De a sötétben nem látok semmit, csak egy kis foltot. Aztán tüzet! O-o...
Egy sárkány barlangjába törtem be! Hát ez ki fog nyírni! Szaladok Bélhangoshoz.
-Tipli van! Sárkány barlang!-futás közben ez is sok volt, amit ki tudtam mondani.
De az öreg ott maradt. SŐT! BEMENT A BARLANGBA!
Mit csinál ez? Ki akarja magát nyíratni?
Majd üvöltést hallok... Morgást... És egy barlangból kifutó Bélhangost. Aztán egy barlangból kirepülő 4 fejű sárkányt. Ez mi a jaktúró?? o.o
-Azonnal futás messzire!!!!!-ordította futás közben Bélhangos.
Megmondtam... Mint mindig.
Egy odúba bújtunk be út közben. A 4 fejű zöldség elfutott mellettünk. Huuuuhhh...
Mocorgás mögöttünk.
-Szakálla Tor ez mi ez?
Nem értettem magam se. Félrebeszélek már én is!? Mi történt velem?
És ami még érdekesebb:
-Gothi!?-kérdezte Bélhangos miután kijutottunk az odúból.
Én nem láttam semmit, csak azt, hogy a mögöttünk lévő erdőcske ég! ERDŐTŰZ!

7.rész: Gothi!?

-Nem gyógyítható?-kérdeztem Bélhangostól.
-Deee... Deee...! Természetesen gyógyítható, csak... A recept... Eltűnt..! És...-mentegetőzött, mikor megtudta, hogy hallottam minden szavát.
-Akkor elmegyünk Gothihoz!-ragadtam meg Bélhangos karját és elkezdtem ráncigálni.
Jött ő magától is, de így legalább úgy éreztem, hogy nagyon erős vagyok. A ház romjai előtt jöttem rá, hogy ott nem lakhat a vénasszony, de akkor hol van?
Miközben ezen törtem a fejem egy nagyobb kővel, Bélhangos egyszer csak megszólal:
-Kőfej! Gyere csak ide!
Odamegyek, és egy feliratot látok meg a homokba vésve. Nem tudtam olvasni, így megkértem Bélhangost, hogy mondja el, mi van az üzenetben. De ő rám se hederített, inkább egy kisebb darab papírra leírta a jeleket:

És ez mi az Odin szakállának a tetve?? Az első egy iglu, a második egy eldeformálódott csirkecomb, a harmadik pedig egy ablak... Mit jelenthetnek? Ezekről magamnak összeraktam egy érdekes képet, amit Bélhangossal is megosztottam, aki teljesen belesüllyedt a gondolataiba:
-Gothi egy igluba költözött, amin van egy ilyen ablak és sok csirke, mert azon él, és...-folytattam volna, de befogta a számat, és elkezdett kioktatni:
-Azt hittem megtanultál Gothiul, de ezek szerint nem. Ez egy barlang, ez egy fa, ez meg egy könyv.
-Lehet, hogy egy olyan barlangba költözött, ami mellett áll egy fa és egy fa méretű ablak. Vagyis hát, ahogy te mondod: könyv.-mondtam találgatva, mire ő felkapta a fejét.
-Nem is rossz amit mondtál!!-ordította égbe világba.
-Létezik akkora könyv? És Gothinak van olyan!? Csúúúúcs!
-Nem az!-világosított fel Bélhangos-Tudom, hogy hol van!

6.rész: Mi történt?

Én nem elégedek meg annyival, hogy a tesóm visszajött! Tudni akartam mi baja volt. Vagy még csak ez után jön a java és ő még javában benne van a betegségben? És ha én is elkapom?
Na és ezekkel a kérdésekkel indultam Bélhangoshoz, akivel biztosan sokat társalgott Gothi, ha a maga módján is.
Fát otthon hagytam és elindultam. Bélhangos házához érve kopogtam. Még egyszer kopogtam. Majd újra meg újra. És a végén meguntam a dolgot, így teljes erőből, villám gyorsasággal püföltem az ajtót.
Megmozdul a kilincs és Bélhangos kirántja az ajtót:
-Ki mer így dörömbölni, amikor vihar a bilibeee...-hadarta, de nem jutott el az agyamig, hogy ott van Bélhangos, így az öreg fejét püföltem.
-Hát ez lefagyott..!-jelentette ki és megfogta a kezeimet-Nyugi van! Nyuuugiiiii!
Mire lecsillapított, nagyjából eltelt egy jó pár perc, vagy óra... Szó mi szó álmos voltam, de nem gondoltam volna, hogy annyira, hogy álmában püfölő leszek!!!
No igen. Bekísért és megkérdezte:
-Mi bánt? A tesóddal van valami? Mi történt?
-Öööö... Én csak meg akartam kérdezni, hogy nem tudod-e mi a tesóm baja, és hogy mi történt vele.
-A tesód?
-Iiiigen. És, hogy pontosan mi is történt még akkor, hogy tudjam sérülései vannak-e.-húztam el egy kicsit ezt a válaszomat.
-Na akkor, először elmesélem neked mi történt azon a napon: az egész ott kezdődött, hogy a sárkányok megtámadtak minket. Mikor harcba készültem, kopogást hallok. Gothi áll ott. Bekísérem és ő leül. Kinyit egy kis füzetet és elkezd mutogatni egy rajzra. Villámokat rajzolt és tüzet, mellé egy fát. Nem tudtam mit akar. Mindaddig, amíg meg nem láttam a lángoló házát. Azonnal vödröket készítettem, amikor bekarikázta a Fát. Azonnal tudtam mi van és belevágtam a baltám a vödörbe. De mire kinyitottam az ajtót a ház összezuttyant, majd leesett a szakadékban. Túl sokat nem tudtam totojázni, mert mire elindultam volna a házamról leugrott egy esőszelő. Én hozzávágtam a baltámat, erre ő leszállt elém és engem kezdett bombázni. Fegyver híján ráborítottam a vizet és bemenekültem. Felkaptam pár fegyvert és nekirohantam a sárkánynak. De már nem volt ott. Csak azt láttam ahogy egy sárkányt leborítasz a szakadékba. Másnap reggel tudod kimentem, szétnéztem és...
-És?? És mi volt?? Mi történt?? Miért ilyen a tesóm??
-Na igen leástam, és...
-Olyat mondj amit nem tudok!!-türelmetlenkedtem.
-Ott volt a tesód. Kihúztam és szaladtam Gothihoz. Ő jött. Megfogta a hajánál fogva és hasra fordította. Rálépett a hátára, mire a tesód kiköpte az egész óceánt! Visszafordítottam. Már teljesen jól lélegzett és szóltam Gothinak, hogy jönnöd kéne. Idehúzott. Aztán elájultál. Addig is összekotyvasztottunk valamit a vénasszonnyal, amitől jobban lett Fa. Azt hiszem volt menne nyers Lazac, egy kis jak-csontpor és angolnabél. Megitattuk, jobban lett. Elkezdett félrebeszélni. Pár hét és jobban lesz. Vagy előkutatunk pár különleges összetevőt, amik segítségével azonnali javulás idézhető elő. Aztán ott voltál te is. Veled is itattunk ebből a lötyiből, de te jóval később keltél fel. Nálad úgy tűnik nem használt. És...
-Megitattátok velem is azt a katyvalékot?? És még nem is használt??
-Nem, de... Mindegy. A lényeg az, hogy a tesód gyógyítható, csak össze kéne gyűjteni ehhez pár dolgot, amik olyan gusztustalanok, hogy csoda ha megeszi. Jobb ha nem tudja mi van benne!
-Előbb haza megyek hányni és aztán mennyünk.-tettem a szám elé a kezem, mint aki mindjárt behány. Nyers angolnabelet etetni egy vikinggel??? ÍGY MEGSZÉGYENÍTENI!! Remélem másnak nem mondta el senkinek.
Hazaértem. Leültem, hogy fel tudjam dolgozni ezt a szégyent, majd amikor kihevertem, mentem Bélhangos házához, amikor a tesóm utánam szólt:
-Tesó! Menni merre hova?
-Ööööö... Kajáért megyek, ha még hagytak nekem!-válaszoltam rögtönzötten.
-Én menjek hugi veled?-kérdezte úgy, mintha egy tányért sem bírnék el-Gyógyulni fel te most! Erőltetni nem magad! Akarok nem aggódni érted miattad!
-Ne aggódj!-mondtam neki biztatóan, majd kiléptem az ajtón.
Párszor még vissza néztem, hogy nem követ-e, majd rohantam Bélhangoshoz.
Nem kopogtam, benyitottam. Az öreg ott ült egy kis széken, az ajtónak háttal és magában beszélt:
-Hova lett a kis füzet, amibe az összetevők voltak? Ha nem találom meg gyorsan Fa gyógyíthatatlan lesz!