Kezdtem egyre boldogabb lenni. Végre valami jó is történik velünk?
Bélhangos benyúlt az odúba, ahol voltunk, hátha a vénasszony ott szunyál bent.
Benyúlt. Közben folyamatosan jelentette nekem, hogy mit fogott meg:
-Ez egy nagyon vékony csukló lehet....... Ez itt az arca...... Hupsz...... Rossz helyre nyúltam........
Megfogta, hogy ki tudja húzni, de nagyon makacskodott.
-Mindjárt sikerüüül.....-erőlködött Béhangos.
Mikor ki tudta húzni egy csontváz esett az ölünkbe, amin bogarak és hernyók mászkáltak. Egy kevés hús is volt rajta, de már csak helyenként. A nagy lábujja hiányzott.
Abban a másodpercben megugrottunk és e mellé visítottam is.
Annyira félrebeszélek, hogy a visítós "ÁÁÁÁ" betűt is rosszul ejtettem. Kérdezni akartam ,de nem mertem.
Melegem volt. Hátranézek. Ujjajj! Az erdőtüzet még nem mondtam Bélhangosnak.
Elkezdtem ráncigálni.
-Hangosbél!!! Hangosbél!!!! HAANGOOOSBÉÉÉL!!
-Nem úgy hívnak, Kőfej!
-Érdekel nem engem! Van tűz erdő!!!!!
-Nincs olyan, hogy tűz erdő! Fűzfa erdő van. Nem arra gondolsz?
Egy perc hatásszünet után újra kérdez:
-Olyan sápadt vagy? Minden rendben?
Egy égő fa dőlt ki, és majdnem Bélhangosra. Én elé ugrottam, és a kezét megfogva elrántottam. Nem hittem volna, hogy van annyi erő bennem, de az ijedtség csodákra képes!
A fa eldőlt és az ott maradt csontvázat szilánkokra hasította.
Bélhangos megértette mit akarok. Hirtelen pánik tört ki bennem: mindenhol erdőtűz! Körülvesz minket és nincs biztos út!
Egyedül egy vékony kis ösvény volt, ami biztonságosabbnak tűnt. Habár parázs borította és kidőlt fák, de jobb, mint a még lángoló cserjék és bokrok alatt.
Elindultunk.
Rohantunk, ahogy csak tudtunk.
Egyik pillanatban csak azt veszem észre, hogy Bélhangos falába lángra kap.
Francba! Meggyulladt a friss parázstól! Erre miért nem gondoltunk hamarabb!?
Bélhangos gyorsan lekapta a lábat és próbált kiugrálni. Én támasztottam.
Nagyon lassan haladtunk.
Elzárult az ösvény. Nem tudtunk merre menni.
Egyszer csak morgásra leszünk figyelmesek.
Ismeretlen volt. Ilyet még sosem hallottunk. Sem én, sem Bélhangos.
Majd a mögöttünk lévő ösvényen meglátjuk, ahogy a 4 fejű sárkány közeledik felénk.
-Érdekel nem engem! Van tűz erdő!!!!!
-Nincs olyan, hogy tűz erdő! Fűzfa erdő van. Nem arra gondolsz?
Egy perc hatásszünet után újra kérdez:
-Olyan sápadt vagy? Minden rendben?
Egy égő fa dőlt ki, és majdnem Bélhangosra. Én elé ugrottam, és a kezét megfogva elrántottam. Nem hittem volna, hogy van annyi erő bennem, de az ijedtség csodákra képes!
A fa eldőlt és az ott maradt csontvázat szilánkokra hasította.
Bélhangos megértette mit akarok. Hirtelen pánik tört ki bennem: mindenhol erdőtűz! Körülvesz minket és nincs biztos út!
Egyedül egy vékony kis ösvény volt, ami biztonságosabbnak tűnt. Habár parázs borította és kidőlt fák, de jobb, mint a még lángoló cserjék és bokrok alatt.
Elindultunk.
Rohantunk, ahogy csak tudtunk.
Egyik pillanatban csak azt veszem észre, hogy Bélhangos falába lángra kap.
Francba! Meggyulladt a friss parázstól! Erre miért nem gondoltunk hamarabb!?
Bélhangos gyorsan lekapta a lábat és próbált kiugrálni. Én támasztottam.
Nagyon lassan haladtunk.
Elzárult az ösvény. Nem tudtunk merre menni.
Egyszer csak morgásra leszünk figyelmesek.
Ismeretlen volt. Ilyet még sosem hallottunk. Sem én, sem Bélhangos.
Majd a mögöttünk lévő ösvényen meglátjuk, ahogy a 4 fejű sárkány közeledik felénk.
Folytit! Nagyon jó lett!
VálaszTörlés