2.rész: Élelemkeresés Fa-módra

Meghallottam, hogy a szüleim a nagy utuk előtt hagytak nekünk kaját, így első dolgom volt, hogy elmenjek anyuék házához. Szépen áttrappoltam a betört ajtón, mondjuk nem érdekelt különösen, amitől szintén hiper-menőnek éreztem magam! Kerestem a kis szekrényt. Szem nélkül is megtaláltam volna, mert olyan finom illatot árasztott! Hogy ezt hogy nem vettem eddig észre? Benyitok: fincsi jakpörkölt és káposztaleves. Nyamiiii!
Erre dörömbölést hallok. Fafej!? De hát amikor eljöttem ő még aludt!
-Itt vagy hugi?-hallom az üvöltést.
Erre gyorsan betrappolok a pottyantós WC helységébe és magamra zárom az ajtót. Gyorsan megpróbáltam minden falatkát a pofazacskómba tömni, de olyan sötét volt, hogy nem láttam semmit így volt pár falat ami mellé ment. Az egyik pedig a tokámra cseppent, onnan le a torkom fele, majd be a pólóm alá! Utálom amikor a pólóm alá befolyik valami! Undorító! Azt hittem elordítom magam, így inkább a káposztalevesbe nyomtam a fejem és úgy ordítottam bele a levesbe. Fa pedig meghallotta még így is.
-Várj hugi! Kiszabadítalak!-mondta, majd elment a szekercéjéért, hogy egy lyukat tudjon ütni a WC ajtajába. De persze ő sem nézte meg, hogy működik-e a kilincs... Úgy tűnik ez örökletes.
Nincs időm! Tömtem tovább az apró falatkákat, majdnem félrenyeltem, de meg kell enni! Majd hallom, hogy valaki vágja az ajtót. Nem gondoltam volna, hogy olyan ügyes a tesókám, hogy egy ütésre áttörje az ajtót, de sikerült neki! A nagy bamba szemeivel néz egy sort majd elkezd értetlenkedni:
-Hánytál hugi? Olyan zöld a fejed!-mondja, majd végigsimítja az arcomon az ujját ami beleakad egy káposztalevélbe, aminek persze a levesfejbedugás után ott kellett maradnia. Megint megszólal:
-De darabosat hánytál! Jól vagy?-mondta aggódva. Ilyennek még sosem láttam Fát. Talán még is szeret, mint tesóját..? De ez a pillanat sem tartott sokáig mert meglátta a térdemen lévő finomságokat:
-Várj! Ezt a WC-ből szedted ki? CSÚÚÚCS!-mondta, majd elrángatott és beledugta a fejét a pottyantósba, hátha talál ő is. Majd elindul a kijárat felé és elkiáltja magát:
-Várj meg! Mindjárt jövök!
Erre én elkezdtem magam még tovább tömni. Nem akartam, hogy megtudja a fájdalmas igazságot, hogy nem akartam neki adni abból amit a szüleink nekünk készítettek. Kicsit szégyelltem magam, hiába vagyok Kőfej, vannak érzéseim...
2 perc múlva látom, ahogy Fa hoz egy fataligát. Betolja a lakásba és megállítja a WC előtt. Gyorsan beugrik a helyiségbe majd újra beledugja a fejét. Erre újabb hangokat hallok:
-Hugi! Világíts! Vagy tudod mit...
Erre pedig már a kezeit is belemártja. Erre én visszamentem az új házunkba, majd eldugtam a finomságokat.
Mire visszaértem, láttam, hogy Fa az egész pottyantóst kipakolta, egyenesen bele a taligába. Mikor végzett, gyorsan megfogta a taliga 2 kis fogantyúját és kitolta a világosba. Erre pedig belecsap az ürülék és húgy keverékébe és elkezdi a jakpörköltet keresni. Szinte alagutat ásva bele, kereste, hogy ő is kapjon.
Miután az egész dombot lepakolta, fáradtan leült a földre és elkezdett sírni:
-Kő! Ebbe nem volt semmi! Miért vettél el tőlem mindent? Hogy tehetted ezt velem? SOHA TÖBBET NEM FOGLAK KINYÍRNI!-mondta sértődötten és hazament.
Csupa barna volt szegény, de nem érdekelte. Így is belefeküdt az ágyába és úgy sírt tovább. A könnycseppek pedig lemosták róla az ürülék felét. Csupa bűz volt az egész lakás. Utánamentem. Bementem a szobámba és kinyitottam a kis szekrény ajtaját, ahova a fincsi kaját tettem. Megfogtam és Fának átvittem.
-Fa! El kell mondanom valamit! Én... Ezt a kaját a szüleink hagyták itt! Elmentek utazni, és... Ezt csinálta nekünk a mami! De én önző voltam és elvettem... És... Neked nem akartam hagyni, és... Sajnálom Fa! Te vagy a legjobb tesó, és ezen semmi sem változtat! Bocsánat!-mondtam.
Erre Fa felállt az ágyáról, és elém állt. Kivette a kezemből a tálcát és az ágyára tette. Visszajött elém majd a bebarnázott testével átölelt. Hirten nem tudtam szóhoz jutni! Olyan melegség öntött el. Nem tudtam eldönteni, hogy miért... Vagy szeretem a tesóm, vagy az ürülék volt olyan friss, hogy még meleg volt. De ez sem tartott sokáig, ugyanis 5 másodperc múlva elengedett és lekaparta magáról a trutyi egy részét a tenyerébe, majd rácsöppentette a hajamra. Hirtelen elkapott a méreg és úgy nézhettem ki mint egy megvadult jak. Ő meg csak nevetett.
Leráztam magamról, de úgy, hogy a falon mindenhol kis cseppek formájában barna lett a fal. Na meg Fa is. Még szerencse, hogy a kaja elé állt. Erre ő is bemérgesedett.
2 perc bunyó után kopogást hallottunk! Fa kinézett az ajtón. Pléhpofa állt ott. Erre a röhögéstől szakadó Fa elordítja magát:
-Áhh! Főnök! Maga is jött szarakodni? Fáradjon beljebb!
De a főnök arcán a leghalványabb mosoly sem látszott. Komor volt és mérges. Nem akartam balhét. Én nem. Így bebújtam az ágy alá és kuncogva figyeltem, hogy fogja szegény bratyókámat leüvölteni a nagy kupac trágya miatt, amit a szüleink háza előtt kipakolt.


Remélem tetszett! :D