5 másodpercig félelemmel néztük, ahogy a házból roncs lesz és egy része eltűnik a szakadékban. A többi része ott maradt és égett tovább. Olyan mérges lettem.
Bementem az egyik viking házába és kérdés nélkül kivettem a harcba készülő ember kezéből a szekercét, majd elrohantam. Figyeltem azt a szörnyen nagy rémséget, amely ezt tette a Gothi házával, és persze Fával. Odarohantam elé, és elkezdtem neki ordítani:
-Te most MEGDÖGLESZ!!!!
A szekercével kezdtem felé szaladni, de a sárkány elkezdett tüzet okádni. Gyorsan bebújtam az egyik kő mögé. A kőről lepattanó kis parázsdarabkák ráestek a kezemre, amitől még jobban dühbe gurultam. A sárkány elfordult mire én elkezdtem szaladni felé. Az hátra nézett ijedt szemekkel, de én elhatároztam, hogy megölöm. Ijedtében meghátrált. Egészen a szakadék széléig. Minden olyan gyorsan történt. És mire lesujtottam volna a sárkány eltűnt a szakadékban. Fél másodperc múlva hallani lehetett, ahogy koppan a vízparton.
Hablaty futott oda mellém, de én ott hagytam. Óvatosan lecsúsztam a sziklán és a parthoz mentem, ahova Gothi házának darabkái és a sárkány esett. A vizet kezdtem pásztázni. Majd csapkodni teljes erőből. Már fájt a kezem, de nem hagytam abba. Megint itt termett mellettem Hablaty és megfogta a kezeimet, hogy ne csapdossam a vizet. Majd megszólalt:
-Kőfej... Én...-kezdte mondanivalóját-Köszönöm, hogy megmentetted az életemet!
Lehuppantam a homokra és elkezdtem sírni. Mikor a roham elmúlt felnéztem. Méregből Hablatyot úgy leteremtem:
-Magadat is meg tudtad volna védeni! CSAK GYÁVA VAGY! Nem mersz kiállni egy sárkánnyal! Csak menekülsz! Ha nem utánad megyek a tesóm még élne! De te meghaltál volna és meg is érdemelted volna! Hibbant-sziget szégyene vagy és a legocsmányabb alak is akit én valaha láttam!
-Kőfej... Tudod, hogy én nem...-kezdte a mentegetőzést, de én a szavába vágtam.
-Takarodj, amíg szépen mondom, vagy különben...-hirtelen megcsuklott a hangom a sírástól-Különben...
Nem bírtam végig mondani, így a tetteimmel akartam kifejezni azt, hogy mire gondolok, Felemeltem a szekercét és teljes erőmből a földhöz vágtam. Majd a vállamra vettem és úgy elöntött a düh, hogy Hablatyot ki akartam nyírni. Becsuktam a szemem, hogy ne lássam, de mire a szekerce elvégezte volna feladatát, Hablaty a szakadék tetejéről nézett ijedten, majd még onnan is elszaladt, hogy a puszta tekintetemmel se tudjam őt felnyársalni.
Lehuppantam a földre és bőgtem. Így eltelt majdnem az egész délutánom. Majd a mellettem lévő halott sárkányt kezdem el pásztázni. Odasétálok mellé és elkezdek beszélni hozzá:
-Jobb lett volna békén hagyni azt a házat, igaz?
Ekkor megpillantom a sárkány szájából kilógó ruhadarabot. Kitépem és nézegetem: ez Fa mellénykéje.
Újra megcsuklott a hangom. Nem bírtam erősnek tűnni, a legkisebb mértékben sem. Majd látom, ahogy az egész viking nép lecsődül mellém és ujjongva felkap az egyik férfi a vállára. Pléhpofa lép elő:
-Kőfej! Nem hittem volna, hogy ilyen... Ilyen bátor és erős és... Megmentetted a fiamat és megöltél egy sárkányt! Az egyetlen 10 éves viking gyermek aki 10 éves korában már ölt sárkányt! A fiam mondta, hogy milyen ügyes voltál! És...-de közbevágtam.
-Köszönöm.-fejezetem be a nagy beszélgetést és leugrottam a viking nyakáról. Felmásztam a sziklán és körülnéztem. Az egész falu... Rommá vált! Alig maradt meg pár ház. A miénk teteje is lyukas lett, de legalább nem egy fa alatt kell aludnom...-gondoltam, amikor újra eszembe jutott a tesóm.
Bementem a házba és lefeküdtem az ágyamra. Újra sírógörcsöt kaptam. Éhes is voltam.
Gondoltam elmegyek a viking-konyhára, hátha az evés kicsit kisegít a bajomból. Birkahús volt, mellé káposztával. A káposzta nagyon savanyú volt, de nem foglalkoztam vele. A hús is rágós volt, de azzal sem nagyon törődtem. Mikor megettem mindent felállok az asztaltól és mennék ki amikor újra körül áll a viking had. Tolakodással sikerült kijutnom, és szaladtam hazáig. Lefeküdtem az ágyamra és azonnal elaludtam.
Újra álmodtam a napot. De úgy, hogy saját szememmel láttam, ahogy a tesóm ég. Ég, a lángok majd felégetik, és ugyan úgy, mint a sárkány, megcsúszik. Ájult végig. És tehetetlen. Hallom, ahogy csobban a tengerben és azt is, ahogy dörgődobok örömujjongással fogadják a csemegét, ami ráadásul meg is sült számukra.
Felriadtam. Felülök az ágyamon és újra sírok. Majd kopogást hallok. Hirtelen úgy éreztem, hogy Fa az! Ez biztos ő lesz! Ki lehet más?
Kinyitom az ajtót, de nincs ott senki. Boldogság öntött el. Azt hittem a tesóm bolondozik és körbefutottam a házat, majd visszafelé is. Kanyarogtam össze-vissza, amikor látom, hogy a tetőmön egy viking dolgozik. Kopácsol. Körbenézek a faluban, Mindenhol csak kopácsolás és javítás, söprögetés, takarítás. Csak ezt hallottam... Nem mást.
Egész nap csak kopácsolást hallottam. Majd egyszer tényleg kopogást! Kinyitom: Gothi áll az ajtóban. Megfogja a karom és elkezdett ráncigálni a kunyhója helyéhez.
-Nem Gothi! Nem vagyok abban a lelki állapotban, hogy a házad újraépítésében segítsek... De ha gondolod, meghúzhatod magad nálunk,,, Vagyis már csak nálam.
Erre fejbe vágott. Miért csinálja ezt? Majd a botjával a földre mutatott.
Ekkor egy lyukat látok meg. De hát ez egy alagút!
Lemászok és bélhangost látom. 2 kis fáklyát tart a kezében. De mosolyog! Mi oka van rá?
Erre a kezembe adja az egyik fáklyát és elkezd ő is ráncigálni. Ma ilyen rángatós nap van vagy mi?
Az alagút másik végén újra a tengert látom. És a barlang nyílásánál egy pár lábat. Megszorítja a kezemet és előreránt. Fejre esek. Megrázom a fejem és kinyitom a szemem.
-FAAA!?-kérdezem félig boldogan félig rémülten.
-Igen!-mondta Bélhangos-Reggel amikor kijöttem megnézni a vizet, hogy sárkányok vannak-e a közelben, lenézek és meglátom, ahogy egy fiút sodor a víz, Gothi házától lefelé ástam egy barlangot, hogy le lehessen jutni oda, mert máshol nem nagyon lehet. Kihúztam a vízből. Látom, hogy a tesód az. És még ver a szíve. Valószínűleg a vízbe esett, amikor a sárkány ostromolta a házat. És akkora szerencséje volt, hogy pont nem esett semmi baja. Talán eltörhetett valamije, de egyéb gondja szerencsére nincs.
Úgy megörültem, hogy boldogságomba elájultam. Fa mellé estem.
Amikor felébredtem délután volt. A házunkban voltunk. Kicsit átrendezték Bélhangosék, és így csak egy szobánk volt... Meg a pottyantós. Felültem. Kopogást hallok. Felállok és kinyitom az ajtót. Fa hozta az ebédet. Nem szól hozzám csak úgy bemegy. Leteszi az asztalkára a kaját és megölelt.
-Aggódtam hugi érted miattad!!!-mosolygott.
-Mi bajod van, hogy így beszélsz?-kérdeztem.
-Gothi mondta kavarodni betűt fogom rendbe jön de majd!
Legalább visszakaptam a tesómat! Eddig is gyogyós volt, szóval ez után sem fog változni semmi. Visszakaptam a testvéremet: a családomat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése