9.rész: Erdőtűzvész

Gothi az? Tényleg megtaláltuk?

Kezdtem egyre boldogabb lenni. Végre valami jó is történik velünk?

Bélhangos benyúlt az odúba, ahol voltunk, hátha a vénasszony ott szunyál bent.

Benyúlt. Közben folyamatosan jelentette nekem, hogy mit fogott meg:

-Ez egy nagyon vékony csukló lehet....... Ez itt az arca...... Hupsz...... Rossz helyre nyúltam........

Megfogta, hogy ki tudja húzni, de nagyon makacskodott.

-Mindjárt sikerüüül.....-erőlködött Béhangos.

Mikor ki tudta húzni egy csontváz esett az ölünkbe, amin bogarak és hernyók mászkáltak. Egy kevés hús is volt rajta, de már csak helyenként. A nagy lábujja hiányzott.

Abban a másodpercben megugrottunk és e mellé visítottam is.

Annyira félrebeszélek, hogy a visítós "ÁÁÁÁ" betűt is rosszul ejtettem. Kérdezni akartam ,de nem mertem. 

Melegem volt. Hátranézek. Ujjajj! Az erdőtüzet még nem mondtam Bélhangosnak. 

Elkezdtem ráncigálni.

-Hangosbél!!! Hangosbél!!!! HAANGOOOSBÉÉÉL!!

-Nem úgy hívnak, Kőfej!
-Érdekel nem engem! Van tűz erdő!!!!!
-Nincs olyan, hogy tűz erdő! Fűzfa erdő van. Nem arra gondolsz?
Egy perc hatásszünet után újra kérdez:
-Olyan sápadt vagy? Minden rendben?
Egy égő fa dőlt ki, és majdnem Bélhangosra. Én elé ugrottam, és a kezét megfogva elrántottam. Nem hittem volna, hogy van annyi erő bennem, de az ijedtség csodákra képes!
A fa eldőlt és az ott maradt csontvázat szilánkokra hasította.
Bélhangos megértette mit akarok. Hirtelen pánik tört ki bennem: mindenhol erdőtűz! Körülvesz minket és nincs biztos út!
Egyedül egy vékony kis ösvény volt, ami biztonságosabbnak tűnt. Habár parázs borította és kidőlt fák, de jobb, mint a még lángoló cserjék és bokrok alatt.
Elindultunk.
Rohantunk, ahogy csak tudtunk.
Egyik pillanatban csak azt veszem észre, hogy Bélhangos falába lángra kap.
Francba! Meggyulladt a friss parázstól! Erre miért nem gondoltunk hamarabb!?
Bélhangos gyorsan lekapta a lábat és próbált kiugrálni. Én támasztottam.
Nagyon lassan haladtunk.
Elzárult az ösvény. Nem tudtunk merre menni.
Egyszer csak morgásra leszünk figyelmesek.
Ismeretlen volt. Ilyet még sosem hallottunk. Sem én, sem Bélhangos.
Majd a mögöttünk lévő ösvényen meglátjuk, ahogy a 4 fejű sárkány közeledik felénk.

8.rész: A barlangkereső expedíció

-Áruld már el, hogy hová megyünk!?-mondtam Bélhangosnak, aki szokásához híven nem figyelt rám.
Nem is nagyon erőltettem a dolgot. Viszont már a végén vérkeringésem nem volt, úgy megszorította a karomat. Úgy éreztem leesik. Elzsibbadt. De miért rángatnak így egy 10 éves gyereket. Na jó... Nem vagyok már gyerek, de akkor is. Mennék magamtól is!
Egy barlang előtt álltunk meg, mellette egy nagy fával. Mivel már őszre kanyarodott az idő, alig volt rajta levél. ALATTA PEDIG EGY NAGY KUPAC FALEVÉL!! Huhúúú!!! Végre lehet ugrálni. A tesómmal minden ősszel, a vikingek által összehordott levelekbe ugrálunk. De csak mi! Mások valljuk be, nincsenek olyan értelmesek, hogy értékeljék, pedig... Pedig ez a legjobb őszi szórakozás! Majd ha meggyógyul a tesóm, csinálok vele egy őszi túrát. Ugyanis most, hogy a magunk urai vagyunk, mehetünk égbe-világba!
Bélhangos elengedte a kezemet és leült a földre. Elővett egy kis darab halat.
-Kérsz?-kérdezte tőlem.
Természetesen nem kértem egy falatot sem. Nem azért, mert intelligens vagyok, mert nem vagyok, de egy olyan odaégetett, agyonpirított halból ki kérne??
-Nem köszönöm.-mondtam Bélhangosnak, de persze még hozzá kellett valamit tenni-Nem akarok elhízni.
Erre ő olyan fapofával nézett rám, mint Fa, amikor nem érti amit beszélek. Lenézett a pocakjára, mert az van neki bőven. Megrántja a vállát és elkezd enni. Beleharap.
De úgy megégett a hal, hogy Bélhangosnak a rossz íztől kigúvadt a szeme és kiterítette az adagot. Nem hányt, csak kiköpte. Vagy... Öhm...
Nem akartam pazarolni a drága időm: rosszalkodásra is kell még belőle!
Így hát bementem a barlangba, biztos ott lesz Gothi.
-Gooootthiiiiiii!!! GOOOOTHIIII!!-nem jött válasz-Goooothiiii!! Hol a francba vagy??? Nem szabad bújócskázni!!!
Gyerek fejjel még képes voltam elhinni, hogy Gothi bújócskázik velem. De mit is beszélek!? Nem voltam már gyerek!!!
Koppanást hallok. De a sötétben nem látok semmit, csak egy kis foltot. Aztán tüzet! O-o...
Egy sárkány barlangjába törtem be! Hát ez ki fog nyírni! Szaladok Bélhangoshoz.
-Tipli van! Sárkány barlang!-futás közben ez is sok volt, amit ki tudtam mondani.
De az öreg ott maradt. SŐT! BEMENT A BARLANGBA!
Mit csinál ez? Ki akarja magát nyíratni?
Majd üvöltést hallok... Morgást... És egy barlangból kifutó Bélhangost. Aztán egy barlangból kirepülő 4 fejű sárkányt. Ez mi a jaktúró?? o.o
-Azonnal futás messzire!!!!!-ordította futás közben Bélhangos.
Megmondtam... Mint mindig.
Egy odúba bújtunk be út közben. A 4 fejű zöldség elfutott mellettünk. Huuuuhhh...
Mocorgás mögöttünk.
-Szakálla Tor ez mi ez?
Nem értettem magam se. Félrebeszélek már én is!? Mi történt velem?
És ami még érdekesebb:
-Gothi!?-kérdezte Bélhangos miután kijutottunk az odúból.
Én nem láttam semmit, csak azt, hogy a mögöttünk lévő erdőcske ég! ERDŐTŰZ!

7.rész: Gothi!?

-Nem gyógyítható?-kérdeztem Bélhangostól.
-Deee... Deee...! Természetesen gyógyítható, csak... A recept... Eltűnt..! És...-mentegetőzött, mikor megtudta, hogy hallottam minden szavát.
-Akkor elmegyünk Gothihoz!-ragadtam meg Bélhangos karját és elkezdtem ráncigálni.
Jött ő magától is, de így legalább úgy éreztem, hogy nagyon erős vagyok. A ház romjai előtt jöttem rá, hogy ott nem lakhat a vénasszony, de akkor hol van?
Miközben ezen törtem a fejem egy nagyobb kővel, Bélhangos egyszer csak megszólal:
-Kőfej! Gyere csak ide!
Odamegyek, és egy feliratot látok meg a homokba vésve. Nem tudtam olvasni, így megkértem Bélhangost, hogy mondja el, mi van az üzenetben. De ő rám se hederített, inkább egy kisebb darab papírra leírta a jeleket:

És ez mi az Odin szakállának a tetve?? Az első egy iglu, a második egy eldeformálódott csirkecomb, a harmadik pedig egy ablak... Mit jelenthetnek? Ezekről magamnak összeraktam egy érdekes képet, amit Bélhangossal is megosztottam, aki teljesen belesüllyedt a gondolataiba:
-Gothi egy igluba költözött, amin van egy ilyen ablak és sok csirke, mert azon él, és...-folytattam volna, de befogta a számat, és elkezdett kioktatni:
-Azt hittem megtanultál Gothiul, de ezek szerint nem. Ez egy barlang, ez egy fa, ez meg egy könyv.
-Lehet, hogy egy olyan barlangba költözött, ami mellett áll egy fa és egy fa méretű ablak. Vagyis hát, ahogy te mondod: könyv.-mondtam találgatva, mire ő felkapta a fejét.
-Nem is rossz amit mondtál!!-ordította égbe világba.
-Létezik akkora könyv? És Gothinak van olyan!? Csúúúúcs!
-Nem az!-világosított fel Bélhangos-Tudom, hogy hol van!

6.rész: Mi történt?

Én nem elégedek meg annyival, hogy a tesóm visszajött! Tudni akartam mi baja volt. Vagy még csak ez után jön a java és ő még javában benne van a betegségben? És ha én is elkapom?
Na és ezekkel a kérdésekkel indultam Bélhangoshoz, akivel biztosan sokat társalgott Gothi, ha a maga módján is.
Fát otthon hagytam és elindultam. Bélhangos házához érve kopogtam. Még egyszer kopogtam. Majd újra meg újra. És a végén meguntam a dolgot, így teljes erőből, villám gyorsasággal püföltem az ajtót.
Megmozdul a kilincs és Bélhangos kirántja az ajtót:
-Ki mer így dörömbölni, amikor vihar a bilibeee...-hadarta, de nem jutott el az agyamig, hogy ott van Bélhangos, így az öreg fejét püföltem.
-Hát ez lefagyott..!-jelentette ki és megfogta a kezeimet-Nyugi van! Nyuuugiiiii!
Mire lecsillapított, nagyjából eltelt egy jó pár perc, vagy óra... Szó mi szó álmos voltam, de nem gondoltam volna, hogy annyira, hogy álmában püfölő leszek!!!
No igen. Bekísért és megkérdezte:
-Mi bánt? A tesóddal van valami? Mi történt?
-Öööö... Én csak meg akartam kérdezni, hogy nem tudod-e mi a tesóm baja, és hogy mi történt vele.
-A tesód?
-Iiiigen. És, hogy pontosan mi is történt még akkor, hogy tudjam sérülései vannak-e.-húztam el egy kicsit ezt a válaszomat.
-Na akkor, először elmesélem neked mi történt azon a napon: az egész ott kezdődött, hogy a sárkányok megtámadtak minket. Mikor harcba készültem, kopogást hallok. Gothi áll ott. Bekísérem és ő leül. Kinyit egy kis füzetet és elkezd mutogatni egy rajzra. Villámokat rajzolt és tüzet, mellé egy fát. Nem tudtam mit akar. Mindaddig, amíg meg nem láttam a lángoló házát. Azonnal vödröket készítettem, amikor bekarikázta a Fát. Azonnal tudtam mi van és belevágtam a baltám a vödörbe. De mire kinyitottam az ajtót a ház összezuttyant, majd leesett a szakadékban. Túl sokat nem tudtam totojázni, mert mire elindultam volna a házamról leugrott egy esőszelő. Én hozzávágtam a baltámat, erre ő leszállt elém és engem kezdett bombázni. Fegyver híján ráborítottam a vizet és bemenekültem. Felkaptam pár fegyvert és nekirohantam a sárkánynak. De már nem volt ott. Csak azt láttam ahogy egy sárkányt leborítasz a szakadékba. Másnap reggel tudod kimentem, szétnéztem és...
-És?? És mi volt?? Mi történt?? Miért ilyen a tesóm??
-Na igen leástam, és...
-Olyat mondj amit nem tudok!!-türelmetlenkedtem.
-Ott volt a tesód. Kihúztam és szaladtam Gothihoz. Ő jött. Megfogta a hajánál fogva és hasra fordította. Rálépett a hátára, mire a tesód kiköpte az egész óceánt! Visszafordítottam. Már teljesen jól lélegzett és szóltam Gothinak, hogy jönnöd kéne. Idehúzott. Aztán elájultál. Addig is összekotyvasztottunk valamit a vénasszonnyal, amitől jobban lett Fa. Azt hiszem volt menne nyers Lazac, egy kis jak-csontpor és angolnabél. Megitattuk, jobban lett. Elkezdett félrebeszélni. Pár hét és jobban lesz. Vagy előkutatunk pár különleges összetevőt, amik segítségével azonnali javulás idézhető elő. Aztán ott voltál te is. Veled is itattunk ebből a lötyiből, de te jóval később keltél fel. Nálad úgy tűnik nem használt. És...
-Megitattátok velem is azt a katyvalékot?? És még nem is használt??
-Nem, de... Mindegy. A lényeg az, hogy a tesód gyógyítható, csak össze kéne gyűjteni ehhez pár dolgot, amik olyan gusztustalanok, hogy csoda ha megeszi. Jobb ha nem tudja mi van benne!
-Előbb haza megyek hányni és aztán mennyünk.-tettem a szám elé a kezem, mint aki mindjárt behány. Nyers angolnabelet etetni egy vikinggel??? ÍGY MEGSZÉGYENÍTENI!! Remélem másnak nem mondta el senkinek.
Hazaértem. Leültem, hogy fel tudjam dolgozni ezt a szégyent, majd amikor kihevertem, mentem Bélhangos házához, amikor a tesóm utánam szólt:
-Tesó! Menni merre hova?
-Ööööö... Kajáért megyek, ha még hagytak nekem!-válaszoltam rögtönzötten.
-Én menjek hugi veled?-kérdezte úgy, mintha egy tányért sem bírnék el-Gyógyulni fel te most! Erőltetni nem magad! Akarok nem aggódni érted miattad!
-Ne aggódj!-mondtam neki biztatóan, majd kiléptem az ajtón.
Párszor még vissza néztem, hogy nem követ-e, majd rohantam Bélhangoshoz.
Nem kopogtam, benyitottam. Az öreg ott ült egy kis széken, az ajtónak háttal és magában beszélt:
-Hova lett a kis füzet, amibe az összetevők voltak? Ha nem találom meg gyorsan Fa gyógyíthatatlan lesz!

5.rész: Amikor nem csak bennem dől össze egy világ...

5 másodpercig félelemmel néztük, ahogy a házból roncs lesz és egy része eltűnik a szakadékban. A többi része ott maradt és égett tovább. Olyan mérges lettem.
Bementem az egyik viking házába és kérdés nélkül kivettem a harcba készülő ember kezéből a szekercét, majd elrohantam. Figyeltem azt a szörnyen nagy rémséget, amely ezt tette a Gothi házával, és persze Fával. Odarohantam elé, és elkezdtem neki ordítani:
-Te most MEGDÖGLESZ!!!!
A szekercével kezdtem felé szaladni, de a sárkány elkezdett tüzet okádni. Gyorsan bebújtam az egyik kő mögé. A kőről lepattanó kis parázsdarabkák ráestek a kezemre, amitől még jobban dühbe gurultam. A sárkány elfordult mire én elkezdtem szaladni felé. Az hátra nézett ijedt szemekkel, de én elhatároztam, hogy megölöm. Ijedtében meghátrált. Egészen a szakadék széléig. Minden olyan gyorsan történt. És mire lesujtottam volna a sárkány eltűnt a szakadékban. Fél másodperc múlva hallani lehetett, ahogy koppan a vízparton.
Hablaty futott oda mellém, de én ott hagytam. Óvatosan lecsúsztam a sziklán és a parthoz mentem, ahova Gothi házának darabkái és a sárkány esett. A vizet kezdtem pásztázni. Majd csapkodni teljes erőből. Már fájt a kezem, de nem hagytam abba. Megint itt termett mellettem Hablaty és megfogta a kezeimet, hogy ne csapdossam a vizet. Majd megszólalt:
-Kőfej... Én...-kezdte mondanivalóját-Köszönöm, hogy megmentetted az életemet!
Lehuppantam a homokra és elkezdtem sírni. Mikor a roham elmúlt felnéztem. Méregből Hablatyot úgy leteremtem:
-Magadat is meg tudtad volna védeni! CSAK GYÁVA VAGY! Nem mersz kiállni egy sárkánnyal! Csak menekülsz! Ha nem utánad megyek a tesóm még élne! De te meghaltál volna és meg is érdemelted volna! Hibbant-sziget szégyene vagy és a legocsmányabb alak is akit én valaha láttam!
-Kőfej... Tudod, hogy én nem...-kezdte a mentegetőzést, de én a szavába vágtam.
-Takarodj, amíg szépen mondom, vagy különben...-hirtelen megcsuklott a hangom a sírástól-Különben...
Nem bírtam végig mondani, így a tetteimmel akartam kifejezni azt, hogy mire gondolok, Felemeltem a szekercét és teljes erőmből a földhöz vágtam. Majd a vállamra vettem és úgy elöntött a düh, hogy Hablatyot ki akartam nyírni. Becsuktam a szemem, hogy ne lássam, de mire a szekerce elvégezte volna feladatát, Hablaty a szakadék tetejéről nézett ijedten, majd még onnan is elszaladt, hogy a puszta tekintetemmel se tudjam őt felnyársalni.
Lehuppantam a földre és bőgtem. Így eltelt majdnem az egész délutánom. Majd a mellettem lévő halott sárkányt kezdem el pásztázni. Odasétálok mellé és elkezdek beszélni hozzá:
-Jobb lett volna békén hagyni azt a házat, igaz?
Ekkor megpillantom a sárkány szájából kilógó ruhadarabot. Kitépem és nézegetem: ez Fa mellénykéje.
Újra megcsuklott a hangom. Nem bírtam erősnek tűnni, a legkisebb mértékben sem. Majd látom, ahogy az egész viking nép lecsődül mellém és ujjongva felkap az egyik férfi a vállára. Pléhpofa lép elő:
-Kőfej! Nem hittem volna, hogy ilyen... Ilyen bátor és erős és... Megmentetted a fiamat és megöltél egy sárkányt! Az egyetlen 10 éves viking gyermek aki 10 éves korában már ölt sárkányt! A fiam mondta, hogy milyen ügyes voltál! És...-de közbevágtam.
-Köszönöm.-fejezetem be a nagy beszélgetést és leugrottam a viking nyakáról. Felmásztam a sziklán és körülnéztem. Az egész falu... Rommá vált! Alig maradt meg pár ház. A miénk teteje is lyukas lett, de legalább nem egy fa alatt kell aludnom...-gondoltam, amikor újra eszembe jutott a tesóm.
Bementem a házba és lefeküdtem az ágyamra. Újra sírógörcsöt kaptam. Éhes is voltam.
Gondoltam elmegyek a viking-konyhára, hátha az evés kicsit kisegít a bajomból. Birkahús volt, mellé káposztával. A káposzta nagyon savanyú volt, de nem foglalkoztam vele. A hús is rágós volt, de azzal sem nagyon törődtem. Mikor megettem mindent felállok az asztaltól és mennék ki amikor újra körül áll a viking had. Tolakodással sikerült kijutnom, és szaladtam hazáig. Lefeküdtem az ágyamra és azonnal elaludtam.
Újra álmodtam a napot. De úgy, hogy saját szememmel láttam, ahogy a tesóm ég. Ég, a lángok majd felégetik, és ugyan úgy, mint a sárkány, megcsúszik. Ájult végig. És tehetetlen. Hallom, ahogy csobban a tengerben és azt is, ahogy dörgődobok örömujjongással fogadják a csemegét, ami ráadásul meg is sült számukra.
Felriadtam. Felülök az ágyamon és újra sírok. Majd kopogást hallok. Hirtelen úgy éreztem, hogy Fa az! Ez biztos ő lesz! Ki lehet más?
Kinyitom az ajtót, de nincs ott senki. Boldogság öntött el. Azt hittem a tesóm bolondozik és körbefutottam a házat, majd visszafelé is. Kanyarogtam össze-vissza, amikor látom, hogy a tetőmön egy viking dolgozik. Kopácsol. Körbenézek a faluban, Mindenhol csak kopácsolás és javítás, söprögetés, takarítás. Csak ezt hallottam... Nem mást.
Egész nap csak kopácsolást hallottam. Majd egyszer tényleg kopogást! Kinyitom: Gothi áll az ajtóban. Megfogja a karom és elkezdett ráncigálni a kunyhója helyéhez.
-Nem Gothi! Nem vagyok abban a lelki állapotban, hogy a házad újraépítésében segítsek... De ha gondolod, meghúzhatod magad nálunk,,, Vagyis már csak nálam.
Erre fejbe vágott. Miért csinálja ezt? Majd a botjával a földre mutatott.
Ekkor egy lyukat látok meg. De hát ez egy alagút!
Lemászok és bélhangost látom. 2 kis fáklyát tart a kezében. De mosolyog! Mi oka van rá?
Erre a kezembe adja az egyik fáklyát és elkezd ő is ráncigálni. Ma ilyen rángatós nap van vagy mi?
Az alagút másik végén újra a tengert látom. És a barlang nyílásánál egy pár lábat. Megszorítja a kezemet és előreránt. Fejre esek. Megrázom a fejem és kinyitom a szemem.
-FAAA!?-kérdezem félig boldogan félig rémülten.
-Igen!-mondta Bélhangos-Reggel amikor kijöttem megnézni a vizet, hogy sárkányok vannak-e a közelben, lenézek és meglátom, ahogy egy fiút sodor a víz, Gothi házától lefelé ástam egy barlangot, hogy le lehessen jutni oda, mert máshol nem nagyon lehet. Kihúztam a vízből. Látom, hogy a tesód az. És még ver a szíve. Valószínűleg a vízbe esett, amikor a sárkány ostromolta a házat. És akkora szerencséje volt, hogy pont nem esett semmi baja. Talán eltörhetett valamije, de egyéb gondja szerencsére nincs.
Úgy megörültem, hogy boldogságomba elájultam. Fa mellé estem.
Amikor felébredtem délután volt. A házunkban voltunk. Kicsit átrendezték Bélhangosék, és így csak egy szobánk volt... Meg a pottyantós. Felültem. Kopogást hallok. Felállok és kinyitom az ajtót. Fa hozta az ebédet. Nem szól hozzám csak úgy bemegy. Leteszi az asztalkára a kaját és megölelt.
-Aggódtam hugi érted miattad!!!-mosolygott.
-Mi bajod van, hogy így beszélsz?-kérdeztem.
-Gothi mondta kavarodni betűt fogom rendbe jön de majd!
Legalább visszakaptam a tesómat! Eddig is gyogyós volt, szóval ez után sem fog változni semmi. Visszakaptam a testvéremet: a családomat!

4.rész: Mi a bajod Fa?

-FAAAA!! FAAAA!! FAAAA!!-ordítoztam teli torokból fél percen keresztül. A végén már a torkom kaparászott és féltem, hogy fájni fog. Így abba hagytam.
-Mit csináljunk Hablaty?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Mondtam már! El kéne vinni Gothihoz!
Már Hablatyra is átmászott az én izgalmam és félelmem. Minden egyes mondatát erőltetetten mondta ki, mint aki épp trágyállik.
Ez után nem szóltam semmit, csak kimentem a taligáért, amibe Fa az ürüléket pakolta. Beletettük és eltoltuk Gothihoz.
Mikor odaértünk leparkoltunk a háza mellett nem sokkal és átmásztunk oda. Én laknék ott ahol Gothi! Olyan magasan... Hmm... A vénasszony pedig kint várt minket az ajtóban, mint aki tudta, hogy jövünk. Sok lépcsőfokon, nagy nehezen, de felvittük Fát. Nem is tudtam, hogy ilyen nehéz! Majd mondom neki, hogy szokjon le az evésről, mert káros a számára!
Amikor felértünk Gothi elkezdett Hablaty felé mutogatni, aki érdekes módon értette, mit akar tőle a vénasszony. Odaadta hát a ceruzáját és a kis füzetét. Letette az asztalra, majd rátette Fa hasára a fejét. Elkezdett hümmögni. Kinyitotta a Fa száját és belekukkantott. Hogy hogy nem halt meg a szájszagától? Nem is értem! Az ő szája reggelenként olyan büdös, hogy sokszor ki kell szellőztetni, erre Gothi... Majd belebújik!
Tovább hümmögött. Elkezdte egy kis tányérból vizet szedett az ujjára, majd elkezdte törölgetni fa homlokáról a pöttyöket. De azok ott maradtak. Még el se maszatolódtak!
Gothi megrázta a tesóm fejét, majd elkezdte az orrát csikizni az egyik hajtincsével. Semmi. Nem mozdult, feküdt tovább.
-Hmmm...-adott ki újabb hangokat Gothi.
Újra végigsimította az egyik ujját Fa egyik pöttyén. Erre nagyobbra nyitotta a fejét és kitágultak a pupillái. Megfogta Hablaty jegyzetfüzetét és egy érdekes formát rajzolt bele:

Megrémülten felkiáltok:
-Ez egy hurok? A tesómat fel kell kötni?
Erre Gothi felemelte a pálcáját és egy hatalmasat a fejemre húzott. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nagyot tud ütni a banya.
-Ez egy hal!-világosított fel Hablaty-És mit kell tennünk?-fordult vissza Gothihoz.
Egy újabbat rajzolt:

-Mégis fel kell akasztani a tesóm?-rémültem meg újra, mire a vénasszony egy 2-szer akkorát vágott a fejemre, mint az előbb.

-És mégis? Mi ez?-tettem fel higgadtan a kérdést mi után megnyugodtam, hogy Gothi nem akarja kinyírni Fát.

-Ez kérlek, egy pecabot!-mondta tök higgadtan Hablaty-És mit fogunk a hallal csinálni?

Újabb rajz készült:

-Felhő is kell?-kérdeztem értetlenül. Persze erre is kaptam egy nagy fejbevágást.

-Nem... Gothinak az a terve, hogy megszagoltassa a tesóddal a halat. Ez gyakran segít.-mondta Hablaty.

-És akkor most elmegyünk halászni! Viszlát Goth...-fejeztem volna be a mondatot, amikor egy bottal valaki átkarolta a vállamat. Hátranéztem.

A vénasszony rázta a fejét, és mutogatott. Rá mutatott Hablatyra, majd az ajtóra. Ezután rám és a tesómra. Nem vagyok valami mutogatós szakértő, de rájöttem mit szeretne: azt, hogy itt maradjak a tesómmal, még Hablaty kifog egy halat.

Így hát ott maradtam. Különösebb beszélgetést nem akartam folytatni Gothival. Már fájt a fejem attól a három ütéstől. A végén pedig nem csak a fejbőröm lilul be, hanem a hajam is ami kinő..!

Így hát vártam. Reméltem Gothi nem akar velem beszélgetni, gondoltam, amikor el kezdett rajzolgatni a füzetbe. Francba!

-Őőőőőmmm...-vágtam elég furcsa fejet a vonalkákra-Várj! Kitalálom! Hablaty a vízeséshez ment!

De nem, erre nem fejbe vágott, hanem a botjával felnyársalta a lábujjaimat.

-Találgassak?-kérdeztem tök jogosan.

Erre Gothi bólintott, én pedig kezdtem törni a buksimat, hogy mi lehet ez...

-Nagyon zuhogó eső!!!! Esni fog!!-kiáltottam fel.

Mit vártam..? Így hát lassan a lábujjamtól is búcsút kell mondanom, mert a vénasszony nagyon azt akarja, hogy leessen.

-Fa teste meleg!?-kérdeztem végső kétségbeesésemben, amire azt hittem, hogy a világ legrosszabb válaszát adom. A fogaimat összeszorítottam és a szememet is becsuktam. Úgy összehúztam magam, mint akit az idegek rántottak volna ennyire össze. Erre..? Hát nem az volt? 0.0

A végén rájöttem arra gondolt, hogy lázas a bratyókám. Bólogattam. Rájöttem nem is olyan nehéz "Gothiul" beszélni,

Újra rajzolt:

Ezek a vonalak mit jelenthetnek? Teljesen tanácstalan voltam. Erre jött egy ötletem:

-Hozzak Fa homlokára vizet?-kérdeztem.

Gothi bólogatott és egy fehér érdes anyagot nyomott a kezembe.

És igen újra sikerült!!! Belül ujjongtam!!! :)

Lementem a partra és beáztattam a vízbe a rongyot. Amikor teljesen megszívta magát, kicsavartam és visszavittem Gothihoz. Ő ráhelyezte Fa homlokára aki egy érdekes hangot adott ki. Olyan volt, mintha valami becsapódás történt volna. Értetlenül néztem, majd nem törődve a dologgal leültem egy kis háromlábú székre. Kicsit ropogott alattam, azt hittem összeesik, de nem nagyon érdekelt...

2 másodperc elteltével újra hallom a hangot. Elkezdek üvöltözni az ájult Fával:

-Fejezd már be! Ez nem vicces! Igen aggódok érted, de ha csak eljátszod, hogy...-újra hallottam a hangot, de aztán rájöttem, hogy nem Fa az. Akkor ki, vagy mi?

A hasam? Ilyen éhes lennék? Igen, majdnem dél van, de akkor is? Ennyire?

Újra hallom a hangot, majd látom, hogy Gothi a kis ablaka felé siet. Gondoltam oda megyek, megnézem mit néz. Kikukucskálok. Mit látok?

Sárkányok! Újabb sárkánytámadás! Felégetik a falut! És az mi? HABLATY!!!

Azonnal kirohantam, amint láttam, hogy Hablatyot kergeti egy siklósárkány. Gothi ajtajában találtam egy kis csomagnyi követ.

Nem szoktam segíteni Hablatynak, de most muszáj volt. Fa miatt. A testvérem miatt. És miért üldözi az a sárkány? 

Nincs nagy logikám, de szerintem a kezében lévő halak miatt, amiket Fának horgászott. A kezemben lévő kis zsákból kikaptam pár kövecskét, amikkel meghajigáltam a sárkányt, de az letojt. Nem foglalkozott velem. Még meghajítottam párral, de meguntam azt, hogy rám se bagózik ráhajítottam az egész kis zsákkal.

Ez után sem nagyon figyelt, de legalább ki tudtam tölteni a dühömet a kövecskéken, vagy a sárkányon. Aztán támadt egy ötletem, habár nem nagyon szokott támadni, de azelőtt kellett neki mielőtt a sárkány kinyírja Hablatyot:

-HABLAAAATY!!-ordítottam egy jó vikingeset-Dobd ide a halakat és akkor idejön. Aztán visszapasszolom és így tovább. Aztán majd megunja.

Úgy tűnik tetszett neki az ötletem ugyanis gondolkodás nélkül idehajította nekem a halakat. De a sárkány még mindig őt követte.

Gothi lassan lejött hozzám és kivette a kezemből a halakat majd szépen lassan, lazán visszament a házába és elkezdte a halat Fa orra elé tartani, de az még mindig nem mozdult. Így újra rajzolt a füzetkébe. De ezt nem mutatta meg. Leporoszkált a házából és elment Bélhangos kis kunyhójába. Meghúzta magát. És Fa!?

Hablaty életveszélyben van és... Hagyjuk Fát egy időre! Meg kell mentenem Hablatyot! 

Ilyet még az életben nem mondtam, de hősnek akartam magam érezni. 

Szaladtam utánuk. Aztán látom, hogy Hablaty előtt egy gronkel áll meg a házak között és zsákutcába került. A gronkel kinyitotta a száját és már lőni készült. Én nem akartam, hogy baja essék Hablatynak így megfogtam egy nagyobb követ, elszaladtam a sikló mellett és bevágtam a  torkába. Erre az elkezdett köhögni, majd sikerült visszaöklendeznie a követ. De mi addigra elfutottunk onnan. Be akartam vinni Hablatyot a házunkba, amikor kicsit félrepillantottam és látom, ahogy Gothi házát felgyújtja egy szörnyen nagy rémség.

-FAAAA!!!-ordítottuk kórusba Hablattyal, de mire ezt kimondtuk a ház összedőlt.

3.rész: Fa a takarítómester

A főnök pedig 1 perc után is ott állt az ajtóban a szúrós tekintetével. Fa elhúzta a kezét párszor a szemei előtt, de Pléhpofa szeme se rebbent. Még 1 perc elteltével Fa halkan, szinte súgva sutyorgott az ágy felé ahol ültem:
-Kő!? Ez most itt meghalt az ajtóban, vagy...? Hugi!?-tette fel az újabb kérdést, miután látta, hogy nem vagyok az ágyán.
Persze, hogy nem, mivel az ágya alatt kuncogtam. Egy kis résen persze kukucskáltam, hogy ki ne maradjak a legújabb fejleményekről!
Visszafordult Pléhpofához és megfogta a vállait. Ez után együtt érzően elkezdett beszélni:
-Mi baj főnök? Trágyába lépett? Mert úgy bűzölög, mint én!
Erre a főnök pislogott egyet és lenézett Fafejre, aki ilyenkor is képes volt egy halvány mosolyt görbíteni magára. Majd szóra nyitná a száját, amikor újra elkezd Fafej beszélni:
-Ne mondjon semmit főnök! Kimosom a csizmáját!
Erre már Pléhpofát majd szétveti az ideg és végre megszólal:
-Te ürítetted ki anyádék pöcegödrét? Csak mert érdekes módon az egész kint van az út közepén! És ami a legszebb a történetben az az, hogy Halvér beleesett. Úgyhogy nem csak egy pöcegödörnyi barnaságot kell eltakarítanod, hanem emellett egy duci vikinget is le kell mosnod! Hozzá is kezdhetsz!-mondta Pléhpofa mérgesen, majd bevágta az ajtót. Csak úgy visszhangzott.
Fa behúzta a nyakát és becsukta a szemét. Előbújok. De úgy, hogy ne vegyen észre. És úgy csinálok, mintha eddig is a trágyát söprögettem volna az ágyáról.
-Kösz hugi!-erőltette ki magából ezt a két szót. De nagyon szomorúan-Most hogy fogok birkát rémisztgetni? Most mi lesz?
Ez után hirtelen felkapta a fejét kirohant az ajtón. Nap végéig nem láttam. Már ment le a nap, amikor eszembe jutott a kaja, amit Fának adtam. Csak nem veszi észre ha elveszek belőle pár falatot...-gondoltam. Ekkor Fa rohant be az ajtón és ujjongott. Majd meglátott engem és hirtelen elkomorodott:
-Ne is álmodj róla! Menj inkább a viking-konyhára!-mondta és a karjaimnál megfogva szó szerint kirakott a szobájából.
Szó mi szó nagyon éhes voltam, így inkább mentem a viking-konyhára. A konyhán Flegma főz nekünk, vikingeknek kaját. Nem mondom, hogy finomakat, de ha éhes vagy megeszed... Anya sokkal ügyesebb!
Mikor odaértem vettem egy tányért nézve mi lehet a kaja. Odavittem Flegmához, aki finom jaktejlevest öntött bele. Az egyik kedvencem volt, mert anya sosem csinálta. Hát mégsem bántam meg, hogy eljöttem!
Ahogy lefetyeltem, hirtelen láttam, ahogy Halvér ül mellém. Bűzlött, mint a rohadt hal. Habár tudtam mi történt vele, gondoltam beszélgetek vele egy kicsit:
-Fúúj! Halvér! Olyan büdös vagy! Mért nem tartottad magadba? Miért most kellet eleresztened ezt a madárkát?
-Nem én voltam! Nem az én hibám Fafej volt!-mondta sértődötten.
-De hát ő nincs is itt!-most már tényleg nem értettem semmit.
-Oda tette az út közepére a trágyáját és mi beleestem. Csak megbotlottam és...-mondta, de én közbevágtam:
-És te belefejeltél az ürülékbe! Milyen érzés volt? Voltak benne darabkák? Meleg volt, vagy már kihűlt?-nagyon izgatott voltam! Lehet, hogy egyszer én is kipróbálom!
-Hááát...-kezdte-Furcsa volt, mert hirtelen sötét lett. Olyan volt, mintha egy párnára estem volna. És... Büdös volt... És... És nagyon rossz volt.
-Hmmm... Értem. Jó étvágyat.-mondtam, mert már szinte szétkapott az éhség.
-A levest is barnának látom!-tört ki Halvérből.
-Akkor add nekem!-mondtam teli szájjal és elvettem előle a tányért. 2 perc múlva a nyomát sem látta.
-De hát éhes voltam!-panaszkodott újra Halvér.
-Legalább nem látsz újra barnákat!-jelentettem ki majd felálltam és elmentem. Úgy érzem, hogy szegényt mindig úgy hagyom ott, hogy félig sokkot kap tőlem.
Visszaérve Fa teli hassal feküdt, a még mindig trágyás ágyában. Egyszer csak kiáltást hallok:
-Kőőőő! Kitakarítanál itt nálam?-kérdezte Fa.
-Te meg akkor szedd ki a fürdővizemből az elektromos angolnákat, és akkor kvittek leszünk!-mondtam neki.
-De hát én nem fürdök! Maradok büdös!-mondta Fa határozottan.
-Én sem akarok aludni az ágyadban! Nem akarok büdös lenni!-válaszoltam neki még határozottabban, amitől ő szó nélkül bement a szobámba és elkezdte angolnamentesíteni az egyik patakocskából szerzett vizet.
Én addig lesöpörtem az ágyáról a trágyát és betúrtam az ágya alá. Végül is... Nem mondta, hogy hova tegyem!
Pont ugyanakkorra végeztünk, így ő tudott aludni, én meg fürdeni.
Reggel nagyon korán keltem. Szerettem volna elmenni a viking-konyhára reggeliért, amikor kopogást hallok.
Amikor ajtót nyitok, nagy  meglepetés ért:
-Fafej!? Hát te?
-Én... Hugi! Hoztam neked reggelit! Nem is örülsz neki?
Ezzel meg mi lett! Eddig a kisujja legkisebb ujjpercét nem lett volna hajlandó megmozdítani értem. Most meg! Korán felkel miattam, hoz nekem reggelit és még kedves is? Ezzel mi lett?
Elvettem tőle a kaját és letettem az ágyamra. Gyorsan mentem vissza hozzá és megnézetem jól van-e!
Mindene csupa pötty és bágyadt! A feje nagyon meleg, ő meg kedves!
Miközben gondolkodtam látom, hogy Fa a földön fekszik!
-Faaaaa!-kezdem el pofozgatni, de nem reagált-Faaaaaa!! FAAAAAAAA!!!!!
Ordítoztam, de mind hiába. Egyszer csak Hablaty sietett át.
-Mi bajod van Kőfee...-de belefagyott a szó amikor meglátta a bratyómat-És vele mi lett?
Én nem mertem válaszolni.
-Gothit kell ide hívni! AZONNAL!-kiáltotta Hablaty.
-NEM! A tesómnak nincsen semmi baja!-mondtam, de nem bírtam ki.  Egy könnycsepp csurgott le az államon. Ne! Ne! NEEE! Akkora orkán kerekedett a lelkemben, mint még soha! Hát csak a tesóm! Nem veszíthetem el! Ő a legjobb bratyó! Én... Én... Nem! NEM! NEEEEM!!!! Kavarogtak bennem a dolgok. És ez nem a tegnapi vacsora volt! Eddig nem éreztem, hogy elveszíthetem a tesómat! És most? Elveszíthetem...

2.rész: Élelemkeresés Fa-módra

Meghallottam, hogy a szüleim a nagy utuk előtt hagytak nekünk kaját, így első dolgom volt, hogy elmenjek anyuék házához. Szépen áttrappoltam a betört ajtón, mondjuk nem érdekelt különösen, amitől szintén hiper-menőnek éreztem magam! Kerestem a kis szekrényt. Szem nélkül is megtaláltam volna, mert olyan finom illatot árasztott! Hogy ezt hogy nem vettem eddig észre? Benyitok: fincsi jakpörkölt és káposztaleves. Nyamiiii!
Erre dörömbölést hallok. Fafej!? De hát amikor eljöttem ő még aludt!
-Itt vagy hugi?-hallom az üvöltést.
Erre gyorsan betrappolok a pottyantós WC helységébe és magamra zárom az ajtót. Gyorsan megpróbáltam minden falatkát a pofazacskómba tömni, de olyan sötét volt, hogy nem láttam semmit így volt pár falat ami mellé ment. Az egyik pedig a tokámra cseppent, onnan le a torkom fele, majd be a pólóm alá! Utálom amikor a pólóm alá befolyik valami! Undorító! Azt hittem elordítom magam, így inkább a káposztalevesbe nyomtam a fejem és úgy ordítottam bele a levesbe. Fa pedig meghallotta még így is.
-Várj hugi! Kiszabadítalak!-mondta, majd elment a szekercéjéért, hogy egy lyukat tudjon ütni a WC ajtajába. De persze ő sem nézte meg, hogy működik-e a kilincs... Úgy tűnik ez örökletes.
Nincs időm! Tömtem tovább az apró falatkákat, majdnem félrenyeltem, de meg kell enni! Majd hallom, hogy valaki vágja az ajtót. Nem gondoltam volna, hogy olyan ügyes a tesókám, hogy egy ütésre áttörje az ajtót, de sikerült neki! A nagy bamba szemeivel néz egy sort majd elkezd értetlenkedni:
-Hánytál hugi? Olyan zöld a fejed!-mondja, majd végigsimítja az arcomon az ujját ami beleakad egy káposztalevélbe, aminek persze a levesfejbedugás után ott kellett maradnia. Megint megszólal:
-De darabosat hánytál! Jól vagy?-mondta aggódva. Ilyennek még sosem láttam Fát. Talán még is szeret, mint tesóját..? De ez a pillanat sem tartott sokáig mert meglátta a térdemen lévő finomságokat:
-Várj! Ezt a WC-ből szedted ki? CSÚÚÚCS!-mondta, majd elrángatott és beledugta a fejét a pottyantósba, hátha talál ő is. Majd elindul a kijárat felé és elkiáltja magát:
-Várj meg! Mindjárt jövök!
Erre én elkezdtem magam még tovább tömni. Nem akartam, hogy megtudja a fájdalmas igazságot, hogy nem akartam neki adni abból amit a szüleink nekünk készítettek. Kicsit szégyelltem magam, hiába vagyok Kőfej, vannak érzéseim...
2 perc múlva látom, ahogy Fa hoz egy fataligát. Betolja a lakásba és megállítja a WC előtt. Gyorsan beugrik a helyiségbe majd újra beledugja a fejét. Erre újabb hangokat hallok:
-Hugi! Világíts! Vagy tudod mit...
Erre pedig már a kezeit is belemártja. Erre én visszamentem az új házunkba, majd eldugtam a finomságokat.
Mire visszaértem, láttam, hogy Fa az egész pottyantóst kipakolta, egyenesen bele a taligába. Mikor végzett, gyorsan megfogta a taliga 2 kis fogantyúját és kitolta a világosba. Erre pedig belecsap az ürülék és húgy keverékébe és elkezdi a jakpörköltet keresni. Szinte alagutat ásva bele, kereste, hogy ő is kapjon.
Miután az egész dombot lepakolta, fáradtan leült a földre és elkezdett sírni:
-Kő! Ebbe nem volt semmi! Miért vettél el tőlem mindent? Hogy tehetted ezt velem? SOHA TÖBBET NEM FOGLAK KINYÍRNI!-mondta sértődötten és hazament.
Csupa barna volt szegény, de nem érdekelte. Így is belefeküdt az ágyába és úgy sírt tovább. A könnycseppek pedig lemosták róla az ürülék felét. Csupa bűz volt az egész lakás. Utánamentem. Bementem a szobámba és kinyitottam a kis szekrény ajtaját, ahova a fincsi kaját tettem. Megfogtam és Fának átvittem.
-Fa! El kell mondanom valamit! Én... Ezt a kaját a szüleink hagyták itt! Elmentek utazni, és... Ezt csinálta nekünk a mami! De én önző voltam és elvettem... És... Neked nem akartam hagyni, és... Sajnálom Fa! Te vagy a legjobb tesó, és ezen semmi sem változtat! Bocsánat!-mondtam.
Erre Fa felállt az ágyáról, és elém állt. Kivette a kezemből a tálcát és az ágyára tette. Visszajött elém majd a bebarnázott testével átölelt. Hirten nem tudtam szóhoz jutni! Olyan melegség öntött el. Nem tudtam eldönteni, hogy miért... Vagy szeretem a tesóm, vagy az ürülék volt olyan friss, hogy még meleg volt. De ez sem tartott sokáig, ugyanis 5 másodperc múlva elengedett és lekaparta magáról a trutyi egy részét a tenyerébe, majd rácsöppentette a hajamra. Hirtelen elkapott a méreg és úgy nézhettem ki mint egy megvadult jak. Ő meg csak nevetett.
Leráztam magamról, de úgy, hogy a falon mindenhol kis cseppek formájában barna lett a fal. Na meg Fa is. Még szerencse, hogy a kaja elé állt. Erre ő is bemérgesedett.
2 perc bunyó után kopogást hallottunk! Fa kinézett az ajtón. Pléhpofa állt ott. Erre a röhögéstől szakadó Fa elordítja magát:
-Áhh! Főnök! Maga is jött szarakodni? Fáradjon beljebb!
De a főnök arcán a leghalványabb mosoly sem látszott. Komor volt és mérges. Nem akartam balhét. Én nem. Így bebújtam az ágy alá és kuncogva figyeltem, hogy fogja szegény bratyókámat leüvölteni a nagy kupac trágya miatt, amit a szüleink háza előtt kipakolt.


Remélem tetszett! :D

1.rész: Az új élet

Még 10 évesek voltunk, amikor a bratyómmal, Fafejjel külön házba költöztünk. Miért? A szüleink már nem bírták elviselni a folytonos veszekedést és inkább nem akarták, hogy az ő lelkükön száradjon az, ha megöljük egymást... Ott telt be nekik a csizma, amikor le akartam dugni a seprűt Fa torkán. Nem értem a szülőknek mi baja volt vele, pedig csak ki akartam próbálni ki jön-e a másik végén a seprű másik vége. Sőt! Azt is megígértem, hogy utána kihúzom belőle, hogy ne legyen semmi baja és Fa is beleegyezett... Ki érti ezt a fa-logikát?
Na szóval új ház, új élet, új bratyó-bunyók és szülőmentes élet. Furcsa lesz, hogy senki sem fog aggódni értünk. Főleg az lesz a legérdekesebb, hogy miként fogunk takarítani. Bele fogunk fulladni a saját lábszagunkba! Meg az a jó pár dolog amit megtettek nekünk! Eddig minden reggel a mami eltette a szekercét az ágyam mellől bele ne fejeljek amikor felkelek. A papi meg... Ő szedte ki az elektromos angolnákat a vödörből amiben fürödtünk, most meg, hogy elköltözünk valószínűleg ott lesznek benne és egyikőnk sem fogja kiszedni! És így hányszor fog rajtunk átfutni a kettőhúsz? Bele sem tudok gondolni, hogy fog kinézni másnap a hajam!
Már megint kezdem a visszaemlékezést! Új életet kezdek egy új lakásban, egy új világban, ahol én leszek az úrnő, és senki sem dirigál! Úgy öljük meg a tesónkat ahogy akarjuk! Ez nagy szó! Eddig mindig félelemben éltünk, hogy a szülők észreveszik hogyan akarjuk felakasztani a másikat! És most végre úgy akaszthatom fel ahogy akarom, és anya sem fog panaszkodni, hogy miért ilyen gyűrödt a takaróm! Szóval ez egy szabad élet, szabályok és miegymás nélkül!
Ebből lett egy nagy vita, hogy milyen házba is költözzünk. Én egy barlangot szerettem volna, ami tele van sziklákkal. Sokkal izgalmasabb lenne ott lakni. Fafej odúban szeretett volna. A hülye nem értette meg, hogy nem fér be egybe se, mivel nincs Hibbanton akkora fa, amibe akkora odú lenne, hogy az a nagy feje beleférne! A szülők pedig meg sem kérdeztek és *voilá* építettek nekünk egy sima vikinglakot. Ismétlem SIMA vikinglakot! Legalább lehetett volna valami izgalmas benne. Ennél még egy istálló is jobb, amiben káposztán alszunk! Nincs benne semmi izgi. Főleg, hogy a bútorok is teljesen simák! SIMÁK!! Ilyen nincs. Minden sima!
De beköltöztünk. Nem mintha olyan sok cuccunk lett volna, de beköltöztünk! Fegyvereket persze nem mertek adni. Csak kettőt adtak önvédelemre. Nem mertem mondani, hogy ez a tesóm ellen is számít-e.
A "nagy" költözés után, és az után miután teljesen elszigeteltem magamtól Fát bebújtam az ágyba. De az olyan kemény volt! Így hát a földön próbálkoztam. De az keményebb volt. Majd a jakok módszerével próbálkozva állva aludtam. Komolyan mondom olyan jó volt!
Reggel persze átmentem volna reklamálni anyuékhoz, hogy hogy képzelik, hogy a lányuk állva alszik mert nem csinálták puhábbra az ágyat. A házhoz érve kopogtam. De nem nyitott ajtót senki. Hol marad az intelligencia? Így hát kopogtam még egyszer. Most sem nyitott ajtót senki. Francba az etikettel-gondoltam, majd betörtem az ajtót, még az sem érdekelt, hogy van-e rajta kilincs és hogy nyitva van-e. Nem volt otthon senki. Hogy képzelik? Majd egy papírkát találtam a régi kis asztalomon.
Valami érdekes formájú vonalak voltak rajta. Ezek mik? Betűk? És ezek azt hiszik én tudok olvasni? Az ég szerelmére anya még csak 10 éves vagyok, hova tudjak olvasni? Így hát elvittem a papírkát Halvérhez a kis tömzsi, pufók és okostojás szerzethez, aki szintén nem nyitott ajtót. Felmérgesedtem. Úgy gondoltam nem fogok még egyszer ajtót betörni, mert akkor az túl primitív képzelőerőre vallana, így hát egy délelőtt alatt kikapartam egy faág segítségével egy lyukat az ajtó alá. Bejutottam. És most nagyon menőnek éreztem magam!
-Halvééér!-kiáltottam, de nem jött válasz-HALVÉÉÉÉR-ordítottam hangosabban de most sem válaszolt senki. Majd kiáltást és koppanást hallok az ajtó felől. Kinézek.
-Nicsak!-mondtam-Halvér hazatért!-majd megfogtam a csuklójánál fogva és berángattam a házba. Ezután szó szerint a képébe csaptam a papírkát. Odatartom még 15 másodpercig, majd elordítom magam:
-OLVAAAAAASD!!!!
Erre Halvér végre valahára szóra nyitja a száját:
-Nem tudom elolvasni! Így nem!-mondta félig higgadtan félig pedig idegesen. Úgy a kettő között.
Erre szinte szétvet az ideg és megpróbálva higgadtan mondani belekezdek:
-Csak tudsz olvasni! Te vagy a falu okostojása! Az meg tud olvasni úgyhogy OLVAAASD!
Erre ő megfogja a papírkát és kiveszi a kezemből, majd az egyik ablakhoz battyog, amire én felmérgesedve elkiáltom újra magam:
-Ki ne dobd már!
De ő csak a mutatóujját teszi elém. Amire én megint kérdeztem:
-Mit csináljak az ujjaddal? Harapjam le?
-Nem, várj!-mondta szelíden.
-Mi áll a papíron?-kérdezem-Olvasd fel!
-Kedves ikrek. Elmentünk egy időre. Nem tudom mikor érünk vissza. Ne öljétek meg egymást! Étel a kisszekrényben. Ne aggódjatok értünk!-olvasta.
-Kaja!!!!!!!-ordítom el magam-Köszi Halvér!
Szegény pufók teremtmény pedig az ájulás szélén állt amikor elmentem. De meg kell ennem a kaját mielőtt Fa rájön, hogy van! Nem szabad megtudnia, mert abból tragédia lesz, és nekem nem marad!


Remélem tetszett! :) Következő rész legkésőbb egy hét múlva! :)

Sziasztok! :)

Kitaláltam egy blog ötletet amivel szeretnék kicsit Kőfej humort teremteni a Blogger világába!
A lényeg az az, hogy úgy írom le majd a történeteket, mintha Kő naplójából lettek volna kiírva!
Az eredeti filmben lévő történeteket fogom leírni és "összekötni" rövid történetekkel, persze ezt mindet Kőfej szemével, azaz megpróbálom minél humorosabbra írni! Lehet, hogy az első pár történet nem lesz a legmesteribb, de kérlek nézzétek el, emberből vagyok, én is hibázok, de a hibáimból tanulok és egy pár hét után sokkal színvonalasabbak lesznek a munkáim is, csak bele kell jönnöm! :)
Remélem a bejegyzéseim tetszeni fognak és azt is, hogy nem azt fogjátok gondolni, hogy "fuuuuu még egy blog"!
Minden héten számíthattok új bejegyzésekre! :)
Jó olvasást mindenkinek! :)