3.rész: Fa a takarítómester

A főnök pedig 1 perc után is ott állt az ajtóban a szúrós tekintetével. Fa elhúzta a kezét párszor a szemei előtt, de Pléhpofa szeme se rebbent. Még 1 perc elteltével Fa halkan, szinte súgva sutyorgott az ágy felé ahol ültem:
-Kő!? Ez most itt meghalt az ajtóban, vagy...? Hugi!?-tette fel az újabb kérdést, miután látta, hogy nem vagyok az ágyán.
Persze, hogy nem, mivel az ágya alatt kuncogtam. Egy kis résen persze kukucskáltam, hogy ki ne maradjak a legújabb fejleményekről!
Visszafordult Pléhpofához és megfogta a vállait. Ez után együtt érzően elkezdett beszélni:
-Mi baj főnök? Trágyába lépett? Mert úgy bűzölög, mint én!
Erre a főnök pislogott egyet és lenézett Fafejre, aki ilyenkor is képes volt egy halvány mosolyt görbíteni magára. Majd szóra nyitná a száját, amikor újra elkezd Fafej beszélni:
-Ne mondjon semmit főnök! Kimosom a csizmáját!
Erre már Pléhpofát majd szétveti az ideg és végre megszólal:
-Te ürítetted ki anyádék pöcegödrét? Csak mert érdekes módon az egész kint van az út közepén! És ami a legszebb a történetben az az, hogy Halvér beleesett. Úgyhogy nem csak egy pöcegödörnyi barnaságot kell eltakarítanod, hanem emellett egy duci vikinget is le kell mosnod! Hozzá is kezdhetsz!-mondta Pléhpofa mérgesen, majd bevágta az ajtót. Csak úgy visszhangzott.
Fa behúzta a nyakát és becsukta a szemét. Előbújok. De úgy, hogy ne vegyen észre. És úgy csinálok, mintha eddig is a trágyát söprögettem volna az ágyáról.
-Kösz hugi!-erőltette ki magából ezt a két szót. De nagyon szomorúan-Most hogy fogok birkát rémisztgetni? Most mi lesz?
Ez után hirtelen felkapta a fejét kirohant az ajtón. Nap végéig nem láttam. Már ment le a nap, amikor eszembe jutott a kaja, amit Fának adtam. Csak nem veszi észre ha elveszek belőle pár falatot...-gondoltam. Ekkor Fa rohant be az ajtón és ujjongott. Majd meglátott engem és hirtelen elkomorodott:
-Ne is álmodj róla! Menj inkább a viking-konyhára!-mondta és a karjaimnál megfogva szó szerint kirakott a szobájából.
Szó mi szó nagyon éhes voltam, így inkább mentem a viking-konyhára. A konyhán Flegma főz nekünk, vikingeknek kaját. Nem mondom, hogy finomakat, de ha éhes vagy megeszed... Anya sokkal ügyesebb!
Mikor odaértem vettem egy tányért nézve mi lehet a kaja. Odavittem Flegmához, aki finom jaktejlevest öntött bele. Az egyik kedvencem volt, mert anya sosem csinálta. Hát mégsem bántam meg, hogy eljöttem!
Ahogy lefetyeltem, hirtelen láttam, ahogy Halvér ül mellém. Bűzlött, mint a rohadt hal. Habár tudtam mi történt vele, gondoltam beszélgetek vele egy kicsit:
-Fúúj! Halvér! Olyan büdös vagy! Mért nem tartottad magadba? Miért most kellet eleresztened ezt a madárkát?
-Nem én voltam! Nem az én hibám Fafej volt!-mondta sértődötten.
-De hát ő nincs is itt!-most már tényleg nem értettem semmit.
-Oda tette az út közepére a trágyáját és mi beleestem. Csak megbotlottam és...-mondta, de én közbevágtam:
-És te belefejeltél az ürülékbe! Milyen érzés volt? Voltak benne darabkák? Meleg volt, vagy már kihűlt?-nagyon izgatott voltam! Lehet, hogy egyszer én is kipróbálom!
-Hááát...-kezdte-Furcsa volt, mert hirtelen sötét lett. Olyan volt, mintha egy párnára estem volna. És... Büdös volt... És... És nagyon rossz volt.
-Hmmm... Értem. Jó étvágyat.-mondtam, mert már szinte szétkapott az éhség.
-A levest is barnának látom!-tört ki Halvérből.
-Akkor add nekem!-mondtam teli szájjal és elvettem előle a tányért. 2 perc múlva a nyomát sem látta.
-De hát éhes voltam!-panaszkodott újra Halvér.
-Legalább nem látsz újra barnákat!-jelentettem ki majd felálltam és elmentem. Úgy érzem, hogy szegényt mindig úgy hagyom ott, hogy félig sokkot kap tőlem.
Visszaérve Fa teli hassal feküdt, a még mindig trágyás ágyában. Egyszer csak kiáltást hallok:
-Kőőőő! Kitakarítanál itt nálam?-kérdezte Fa.
-Te meg akkor szedd ki a fürdővizemből az elektromos angolnákat, és akkor kvittek leszünk!-mondtam neki.
-De hát én nem fürdök! Maradok büdös!-mondta Fa határozottan.
-Én sem akarok aludni az ágyadban! Nem akarok büdös lenni!-válaszoltam neki még határozottabban, amitől ő szó nélkül bement a szobámba és elkezdte angolnamentesíteni az egyik patakocskából szerzett vizet.
Én addig lesöpörtem az ágyáról a trágyát és betúrtam az ágya alá. Végül is... Nem mondta, hogy hova tegyem!
Pont ugyanakkorra végeztünk, így ő tudott aludni, én meg fürdeni.
Reggel nagyon korán keltem. Szerettem volna elmenni a viking-konyhára reggeliért, amikor kopogást hallok.
Amikor ajtót nyitok, nagy  meglepetés ért:
-Fafej!? Hát te?
-Én... Hugi! Hoztam neked reggelit! Nem is örülsz neki?
Ezzel meg mi lett! Eddig a kisujja legkisebb ujjpercét nem lett volna hajlandó megmozdítani értem. Most meg! Korán felkel miattam, hoz nekem reggelit és még kedves is? Ezzel mi lett?
Elvettem tőle a kaját és letettem az ágyamra. Gyorsan mentem vissza hozzá és megnézetem jól van-e!
Mindene csupa pötty és bágyadt! A feje nagyon meleg, ő meg kedves!
Miközben gondolkodtam látom, hogy Fa a földön fekszik!
-Faaaaa!-kezdem el pofozgatni, de nem reagált-Faaaaaa!! FAAAAAAAA!!!!!
Ordítoztam, de mind hiába. Egyszer csak Hablaty sietett át.
-Mi bajod van Kőfee...-de belefagyott a szó amikor meglátta a bratyómat-És vele mi lett?
Én nem mertem válaszolni.
-Gothit kell ide hívni! AZONNAL!-kiáltotta Hablaty.
-NEM! A tesómnak nincsen semmi baja!-mondtam, de nem bírtam ki.  Egy könnycsepp csurgott le az államon. Ne! Ne! NEEE! Akkora orkán kerekedett a lelkemben, mint még soha! Hát csak a tesóm! Nem veszíthetem el! Ő a legjobb bratyó! Én... Én... Nem! NEM! NEEEEM!!!! Kavarogtak bennem a dolgok. És ez nem a tegnapi vacsora volt! Eddig nem éreztem, hogy elveszíthetem a tesómat! És most? Elveszíthetem...